|
|
2006. 03. 01.
|
 |
"Gödöllő, a 40 éves város" című kiállítás a Gödöllői Városi Múzeumban
|
|
A Gödöllői Városi Múzeum meghívja Önt a Gödöllő, a 40 éves város című kiállítás megnyitására 2006. március 11-én szombaton 16 órára Köszöntőt mond: Dr. Gémesi György polgármester, országgyűlési képviselő A kiállítást megnyitja: Kiss Éva tanár Közreműködik: a Sivadó testvérek: Sivadó Balázs, Mónika, Brigitta, Dávid és Zsófia Támogató: Gödöllő Város Önkormányzata A kiállítást rendezte: G. Merva Mária, Kerényi B. Eszter, Őriné Nagy Cecília A kiállítás 2006. szeptember 3-ig látogatható Gödöllői Városi Múzeum, 2100 Gödöllő, Szabadság tér 5. Tel.-fax: 28-421-997 e-mail: godolloi.muzeum@vnet.hu A kiállításhoz kapcsolódó közművelődési program Kerekasztal-beszélgetések a helyi kultúráról Március 22. 18 óra: ÉPÍTÉSZET A beszélgetést vezeti: dr. Fülöp István Április 5. 18 óra: ZENE A beszélgetést vezeti: Ferenczi Anna Április 19. 18 óra: IRODALOM A beszélgetést vezeti: G. Merva Mária Május 3. 18 óra: KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET A beszélgetést vezeti: Őriné Nagy Cecília Május 17. 18 óra: SAJTÓ A beszélgetést vezeti: Fülöp Attiláné A rendezvények helyszíne a kiállítóterem, a belépés ingyenes. GÖDÖLLŐ 40 ÉVE VÁROS Gödöllő 2006-ban ünnepli várossá nyilvánításának 40. évfordulóját. A település már korábban is volt város gróf Grassalkovich Antal jóvoltából, aki 1763-ban mezővárosi rangot szerzett Gödöllőnek. A kiegyezés után azonban megszűnt a mezővárosi státus, így Gödöllő 1884-től nagyközség lett. A 20. század elején királyi nyaralóhelyként sajátos keveréke volt a kis, poros alföldi falunak és a civilizált kisvárosnak. A főteret átszelő villamos, a kastély körüli míves kandeláberek, két szálloda a falu közepén, a nagyvendéglő cigányzenével, a vasútállomás, a resti tették városias jellegűvé és hangulatúvá a települést. A második világháború után a kastély és a nyaraló jelleg háttérbe szorult, az ide telepített nagyipar és egyetem lett Gödöllő fejlődésének meghatározója. Több mint 80 éves községi lét után 1966. január 1-jétől vált ismét várossá. Ma tízemeletes házak, modern lakótelepek határozzák meg alapvetően az arculatát, üzletek, bankok sokasága, amelyek ma már nemcsak a város központjában koncentrálódnak. Az autópálya mellett, a Dózsa György úton autószalonok sorakoznak és oda épült a bevásárló központ is. A város magas szintű, komfortos közszolgáltatásokat nyújt lakóinak, bőséges az iskoláztatási, sport és közművelődési kínálat. Ugyanakkor Gödöllőn még mindig sok közpark található, emberhez méltó módon lehet élvezni a civilizáció áldásait. Az 1986-ban épült városház előtti téren jó görkorizni, fagyizni, randevúzni vagy csak üldögélni. Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük a református templomot is, arrébb a Hamvay-kúria boltívét, mögötte a pelikános kúttal és a piaccal, az első világháborús köztéri szobrot, a kastély elegáns kupoláit. Mindazt, ami fontos egy város életében: hogyan rakódnak egymásra az évszázadok, mint él együtt a múlt és a jelen, mindazt, amitől kedvet kap a város lakója, hogy ő is gyökeret eresszen itt. Kötelessége a városnak, hogy kultúrtörténeti értékeinek megőrzésével formálja arculatát. A múzeum kiállítása bemutatja az elmúlt 40 év fontosabb eseményeit, rombolásait és építkezéseit. Megpróbálja érzékeltetni azt a léptékváltást, ami a várossá nyilvánítással bekövetkezett épületekben, infrastruktúrában, intézményrendszerben. Mennyi iskolai ünnepség, épületavatás, kiállítás megnyitó, koncert, díjátadás, mennyi közösségi esemény van egy város életében 40 év alatt! A kiállított fotókon sok gödöllői magára ismerhet. A közelmúltban használt, mára azonban már feledésbe merült tárgyak, dokumentumok köszönnek ránk és idézik fel azt a múltat, amit közösen éltünk meg a városban. Tudatos gyűjtés és a véletlen eredménye az, amit végül is megőriz a kollektív emlékezet, azaz a múzeum. A kulturális identitás megélését kínálva, a kiállítás és a hozzá kapcsolódó közművelődési program párbeszédre hívja a gödöllőieket. Mindnyájan beleszólhatunk a helyi történet alakításába, ha fontos nekünk a saját utcánk, kerületünk, városunk, ha tartozni akarunk valahová. G. Merva Mária
|
|
| |
ARCHÍVUM